A velencei karneváli ünnepségek és ezek történelme valami egészen egyedi jelenség a maga látványos külsőségeivel, a hagyományaival és öltözékeivel. Noha más olasz városok is tartanak karnevált, a velencei mégis különleges: ez a legnépszerűbb és legszínpompásabb. A karneválokat álarcok, felvonulások, előadások és mulatságok jellemzik. A velencei karnevál egyik legizgalmasabb elemét az álarcok jelentik, amelyeknek megvan a saját történetük.
A látványos velencei karnevál mintegy két héten át tart. A pontos dátum évről évre változik, de január vége és március első fele közé esik. Szépségének, valamint évszázados hagyományainak és történelmének köszönhetően a velencei karnevál a világ egyik leginkább lenyűgöző eseményei közé tartozik. Olvass tovább, hogy feltáruljon előtted velencei őseid élete.
Gyorshivatkozások
- A velencei karneválok története
- A velencei karnevál újjáéledése 200 év után
- Velencei álarcok – egy kis titokzatosság
- Az álarckészítés művészete
- Mi történik a velencei karneválon?
- Találd meg a velencei őseidet
A velencei karneválok története
A velencei karneváloknak hosszú története van, amely legalább a XII. századig nyúlik vissza. Sok oka lehetett annak, hogy Velencében „bulit” rendeztek, és ezek közül is a legkorábbi valószínűleg a függetlenség megünneplése lehetett.
1162-ben a Velencei Köztársaság legyőzte II. Ulrich aquileai pátriárkát, aki megkísérelte a Német-római Birodalom részévé tenni Velencét. A győztes velenceiek foglyul ejtették Ulrichot, és lerombolták a várait. Amikor a pápa közbelépett, Ulrichot szabadon engedték, amiért cserébe Velence aztán évente egy bikát, 12 disznót és 300 kenyeret kapott fizetségként. A velenceiek ezt a zsákmányt a Szent Márk téren sütötték meg és fogyasztották el, egy órákon át tartó táncos lakoma keretében. Így vette kezdetét az a nyilvános lakmározás és táncolás, amely évszázadokon keresztül a karnevál része maradt.
Mi volt a velencei karnevál jelentéstartalma katolikus szempontból?
Bár az olasz karneválok eredete az ősi római és görög ünnepekre is visszavezethető, ahogy a kereszténység egyre jobban elterjedt a Földközi-tenger medencéjében, a katolikus egyház új jelentéstartalmat adott a karneválnak, beillesztve azt a katolikus ünnepek közé. A katolikus hagyomány szerint a karnevált (a farsangot) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt megkezdése előtt ünneplik. A farsangi karnevál alkalmat adott arra, hogy a lemondással járó nagyböjt előtt az emberek még egyszer egyenek, igyanak és vigadjanak.
Az olasz carnevale szó egyik lehetséges elődje a latin carne vale kifejezés, mely azt jelenti, hogy „búcsú a hústól”. A kéthetes karneváli időszak második hetében – húshagyókeddel bezárólag – a velenceiek dúskálhattak a húsban és levethették a gátlásaikat a nagyböjt előtt. A nagyböjt első napja hamvazószerda, az utolsó pedig nagycsütörtök; ez az az időszak, amikor a karneváli időszakot követően a velenceiek hagyományosan átgondolják az életüket, bűnbánatot tartanak és felkészülnek a húsvétra.
Velencei karnevál a reneszánsz idején
A karnevál mindvégig népszerű maradt a középkorban, majd pedig a reneszánsz idején is. A Velencei Szenátus 1296-os hirdetménye a velencei karnevál legrégebbi írásos bizonyítéka. Ebben egy nyilvános ünnepélyt hirdetnek ki a nagyböjt kezdete előtt.
A reneszánsz idején álarcos előadók léptek fel a város terein, ahol minden rendű és rangú emberek vegyültek össze, hogy egyenek, táncoljanak, felvonuljanak, előadásokat tartsanak, és jól érezzék magukat – mindezt gyakran az álarcok által biztosított névtelenségbe burkolózva. Valószínű, hogy a velencei karnevál népszerűsége a XVII. és XVIII. században tetőzött, amikor a részletgazdag és szinte rejtelmes ünnepségek, öltözékek és álarcok egész Európából vonzották a résztvevőket.
A velencei karnevál újjáéledése 200 év után
1797-ben azonban II. Ferenc német-római császár (I. Ferenc néven magyar király) törvényen kívül helyezte a velencei karnevált. Miért tiltotta be a császár az ünnepet? Ferenc úgy vélte, hogy politikai ellenfelei a karneváli álarcok mögé bújva szervezkednek. A császári kormányzat attól tartott, hogy ellenségei összeesküvést szőnek ellene, ezért teljesen betiltotta a karneválokat és az álarcviselést.
A velencei karnevál eltörlése lecsökkentette a nagy összejövetelek számát, az álarcokat érintő tilalom pedig törvénytelenné tette azt, hogy a velenceiek elrejtsék a kilétüket. Az olasz karneválok féktelen természete miatt Velence közel 200 éven át, egészen 1979-ig nem is fogadta vissza a karneváli hagyományokat a kultúrájába.
Ekkor azonban a kormányzat, valamint az olasz kultúra felélénkítésére törekvő civilek felélesztették a karneváli ünnepségeket. Napjainkban a velencei karnevál csillogása a világ minden tájáról vonzza a turistákat, így hát két február-márciusi héten keresztül Velence egy hatalmas színpaddá alakul, ahol minden lehetségesnek tűnik, ráadásul teljes névtelenségben.
Velencei álarcok – egy kis titokzatosság
A híres velencei álarcok központi helyet foglalnak el a város karneváli ünnepségében. Ezek a mindent felülmúlóan gyönyörű és ötletes alkotások – sok közülük kézzel készített – mindenütt ott vannak, rejtelmessé és egy kissé varázslatossá téve a hangulatot. Nem csoda hát, hogy a velencei karnevál újjáéledése a titokzatosság eredeti légkörét is újjáteremtette. Bár az álarcok bámulatosan mutatósak, a szépség nem az egyetlen céljuk.
A velenceiek annak idején azért viselték ezeket, hogy elrejtsék a kilétüket. A legtöbb főnemes nem akarta, hogy a köznép felismerje őket, és azt feltételezze róluk, hogy léha életet élnek, netán a közrendűek társaságát keresik. Álarcaik mögé rejtőzve a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó velenceiek egyenrangúan érintkezhettek egymással.
Következésképpen a velenceiek közül sokan már nem is csak a karneválok idején viseltek álarcot, hanem az év adott időszakában bárhol. Az álarcviselés hagyományosan csak Szent István napja (december 26.) és a farsangi időszak vége, húshagyókedd között volt megengedett. Néha a helyi vezetők október 5. és karácsony között is engedélyezték azt, így az emberek akár az év nagy részében álruhát ölthettek.
Az álarcos idény során a velenceieknek látszólag minden alkalomra volt valamilyen maszkjuk. Voltak hétköznapi, fehér vagy fekete maszkok, amelyeket azután élénk, színes álarcok válthattak a különleges alkalmakkor. A velenceiek között a legnépszerűbb álarcok az úgynevezett karneváli maszkok és a commedia dell’arte maszkjai voltak. Az 1545-re visszanyúló színházi vígjátékműfaj, a commedia dell’arte előadásain a maszkok bizonyos szereplők és történetek megjelenítésére szolgáltak.
Az álarckészítés művészete
Az álarckészítés a mesterség korai éveiben nagyra becsült, művészi foglalkozásnak számított. A velencei álarckészítők (mascherari) köztiszteletben álló, saját céhbe tömörülő iparosok voltak. Részletgazdag álarcokat készítettek üvegből, porcelánból, bőrből vagy papírmaséból. Ezek kialakítása mindig színpompás és egyedi volt. Gyakran használtak hozzá aranyfóliát, valódi drágaköveket, tollakat, csipkét és egyéb drága anyagokat is.
Napjainkban a maszkok már többnyire papírmaséból vagy műanyagból készülnek, sokszor használható agyag- vagy gipszformák alkalmazásával. A korszerű eljárások segítségével sokkal könnyebb álarcokat gyártani. Miután elkészül az alapálarc, valamint kivágásra vagy más módon kialakításra kerülnek a szemek és az arcvonások, a maszkot kifestik és kidíszítik. Maga a festés kifinomult és hosszú folyamat is lehet, sok különböző ecset és szín felhasználásával.
Az évszázadok során a mascherarik számos szakmai titkot őriztek, ami tovább fokozta mindazt a rejtelmességet és izgalmat, ami egy ilyen álarc birtoklásával járt. A megfelelő álarc kiválasztása vagy kidíszítése nagyszerű mód arra, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a velencei kultúrával.
Mi történik a velencei karneválon?
A velencei karnevál események százaiból áll össze: nyilvános felvonulásoktól a zárt összejövetelekig, utcaszínháztól az operáig, vagy akár csak a sétálók nézegetéséig. A velenceiek hangulatos jelmezeket és részletgazdag álarcokat öltenek az ünnepléshez, miközben sok turista egyszerűen csak boldogan szemléli a látványt. A karneváli idényben Velencébe látogató turisták részt vehetnek felvonulásokon, álarcosbálokon és gondolázáson, hogy csak néhányat említsünk.
Felvonulások és utcai előadások
A velencei karnevál során egyebek közt számos olyan felvonulás és utcai előadás van, amelyekben megjelennek a hagyományos velencei jelmezek és álarcok. Ezen rendezvények közé tartozik a legszebb álarcok versenye, a karneváli jelmezek bemutatója, a karneváli vízi felvonulás, cirkuszi és akrobatikai előadások, valamint a Máriák ünnepe, amely egy, egészen a IX. századig visszanyúló szépségverseny és felvonulás. Továbbá kincsvadászatok, hangversenyek, bálok és hajós vacsorák is szerepelnek – sok minden más mellett – a naptárban.
Álarcosbálok
Megszámlálhatatlan mulatság és összejövetel szórakoztatja Velencében a látogatókat a karneváli idényben. Ezek némelyike zárt körű, beleértve az álarcosbálokat is, amelyekre öltözködési előírások vonatkoznak, valamint kizárólag meghívásos alapon vagy (akár igen magas) belépődíjért lehet rajtuk részt venni.
Vannak emellett nyilvános mulatságok is a Szent Márk téren és városszerte más tereken, amelyeken a részvétel ingyenes vagy olcsó. Akár zárt, akár nyilvános rendezvényre mész, ilyenkor előírás úgy a férfiak, mind nők számára a cicomás XVIII. századi öltözet, beleértve a ruhák magas, redőzött gallérját és buggyos ujját. És persze az álarc.
Gondolázás
Velence egyik legnagyobb vonzerejét a Canal Grande gondolái adják. Ezek a karneváli hetekben kétszer olyan szórakoztatóak. Akár az ünneplőket nézed csónakból, akár magad is közéjük tartozol a gondola utasaként, az ilyen csónakázások elbűvölő alkalmat adnak arra, hogy magadba szippantsd a karneváli hangulatot. Lehetsz egyedüli utas, lehetnek utastársaid, csónakázhatsz zenei kísérettel vagy anélkül.
Egyes gondolák családi csónakázást biztosítanak, a gondolás pedig az egész család szórakoztatására mesél és énekel. A díjszabás a menetidőtől, a napszaktól és az utasok számától függően változhat, és akár igen borsos is lehet. A vízi utazás másik, sokkal olcsóbb módja a vízibusz (traghetto).
Találd meg a velencei őseidet
Minden velencei karnevál csupa móka és kacagás. A karneválok története jól mutatja a velenceiek álarcosbálok és ünnepi felvonulások iránti szeretetét. Az ünnepségekbe beleszőve éppúgy megtalálhatók a velencei történelem középkori emlékei, mint a mai napig körülrajongott képzőművészet és zene. Ha részletesebben megismered azokat a történelmi eseményeket, amelyeknek az őseid esetleg a részesei voltak, az egy elképesztő időutazásként tárja eléd azt, amit ők láthattak.
A FamilySearch egy olyan ingyenes, nonprofit oldal, amely jó kiindulópontként szolgálhat, ha elutaznál a velencei karneválra – akár ténylegesen, akár virtuálisan –, mivel segíthet összeszedni mindazt, amit már tudsz a családodról, majd pedig mélyebben elmerülni az őseid életében. A megosztott családfa segít meglátnod, hogy mi az, ami már ismert a családi ágaidat illetően. Emellett el tudja helyezni az őseid életét más történelmi események összefüggéseiben is – mindezt ingyenesen.
A FamilySearchnél törődünk azzal, hogy összekapcsoljunk téged a családoddal, valamint ingyenesen biztosítunk szórakoztató felfedezési élményeket és családtörténeti szolgáltatásokat. Miért? Mert becsben tartjuk a családokat, és hisszük, hogy a nemzedékek összekapcsolása képes jobbá tenni az életünket most és mindörökké. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza által finanszírozott nonprofit szervezet vagyunk. Ha szeretnél többet megtudni a hitelveinkről, kattints ide.
