Új egyháztagok segítése – Templomi és családtörténeti vezetőségi képzési üzenet

„Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük, miként segíthetünk, különösen az új egyháztagjainknak abban, hogy csodálatos élményekben legyen részük az egyházba történő keresztelkedésük után szinte azonnal” – mondta Neil L. Andersen elder.

2024 februárjában Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Templomi és családtörténeti vezetőségi képzést tett közzé az egyház tagjai és vezetői számára. Hat rangidős egyházi vezető találkozott, hogy megbeszéljék, milyen áldásokat hozhat a templom az új egyháztagoknak – legyenek akár az egyháztagságukban, akár az életkorukban fiatalok, vagy akár visszatérő egyháztagok. Egy új eszközt is bemutattak, amely lehetővé teszi a vezetők és mások számára, hogy segítsenek a helyettes általi kereszteléseket végző egyháztagoknak gyorsan és könnyen előkészíteni a családi névkártyákat a templom részére.

A vezetőségi képzés teljes felvétele és a kapcsolódó beszélgetési útmutató néhány nyelven elérhető az egyház honlapján. A 2024. évi vezetőségi képzéssel kapcsolatos további tudnivalók (beleértve a felvétel összefoglalását) alább olvashatók.

Gyakori kérdések a vezetőségi képzéssel kapcsolatban

Néhány gyakori kérdésre adott válasz megtekintéséhez kattints az e szakaszban található szövegre.

A 2024. évi vezetőségi képzés rövid áttekintése

Az alábbiakban bemutatunk néhány üzenetet a vezetőségi képzésből, hogy lásd, miről is volt szó. Nem soroljuk fel az összes üzenetet, amely elhangzott, ezért az olvasókat nyomatékosan buzdítjuk arra, hogy nézzék meg a felvételt is.

A templomlátogatás segíthet megáldani az egyháztagokat – de szükségük van a segítségünkre

„Azt reméljük, hogy a templom még szervesebb része lesz minden utolsó napi szent életének” – mondta Andersen elder a vezetőségi képzésen, ahol kifejezetten az új egyháztagokra irányította a beszélgetést. Majd feltette a kérdést: „Hogyan segíthetünk nekik abban az első néhány hétben?”

Porter nővér megjegyezte, hogy amikor új egyháztagként egyedül jössz az egyházba, „az olyan érzés lehet, mintha új életet kezdenél”. Elmondta, hogy ha az egyháztagságod e korai szakaszában lehetőséged van elmenni a templomba, és részt venni egy ilyen fontos szertartásban az Úr házában, az „segíthet érezned, hogy része vagy az egyház nagyszerű munkájának, még új egyháztagként is”.

Duncan elder kifejtette, hogy az Úr vezetőket bíz meg azzal, hogy segítsenek ezeknek az új tagoknak eljutni az Ő házába. Yee nővér megosztotta egy élményét egy új egyháztaggal kapcsolatban, akinek szolgálattételt nyújtott, és akiért az egész egyházközség összefogott, hogy segítsen neki felkészülni és eljutni a templomba. Ez az élmény pedig áldást hozott mindannyiuk számára.

Az új egyháztagoknak egyszerűbb lehet az első családi nevüket elvinni a templomba, mint gondolnánk

A panel tagjai arról beszélgettek, hogy a nevek templomba történő elvitele az első alkalommal általában nem igényel genealógiai kutatást az új egyháztagok részéről, hanem egyszerű, gyönyörű élmény lehet. „A legtöbb új megtért szeretne megkeresztelkedni egy családtagjáért a templomban…, aki gyakran az egyik nagyszülője – mondta Hamilton elder. – Tehát már tudják, kiért szeretnék elvégezni a szertartást.”

Ezek a vezetők arról is beszéltek, milyen fontos, hogy legyen, aki segít az egyháztagnak előkészíteni ezt a nevet, amit azonnal meg is lehet tenni, miután a püspök aláírta az ajánlását. „Egyszerűsítettük ennek a folyamatát” – tette hozzá Gong elder.

Andersen elder arról beszélt, hogy a feleségével együtt miként dolgoztak keményen azért, hogy segítsenek a gyermekeiknek eljutni a templomba már azon a héten, amikor 12 évesek lettek, és hogy figyelemre méltó élménnyé tegyék azt annak ellenére, hogy a templom távol volt tőlük. A szülők és a vezetők kedvesen segíthetnek az új egyháztagoknak, hogy minél hamarabb eljussanak a templomba. A 11 évesek és az új egyháztagok számára olyan élmény ez, amelyet soha nem fognak elfelejteni.

„Ez mindig ijesztő élmény lesz egy új egyháztag számára” – figyelmeztetett Duncan elder, javaslatokat téve arra, hogy miként segíthetünk ezen. Amint azt Gong elder is említette: „A kulcs az a lehetőség, hogy az Úrral legyünk és… szövetségeket kössünk Ővele.” Majd így folytatta: „Vezetőkként, barátokként, egyháztagokként igyekszünk – amennyire csak lehet – egyszerűbbé tenni ezt a folyamatot azoknak, akik először mennek el a templomba.”

Fejlődni az evangéliumban és várakozással tekinteni a következő templomlátogatásotok elé

Andersen elder a vezetői képzés vége felé megemlítette, hogy az egyháztagok mindig mozgásban vannak az evangéliumban – lépésről lépésre haladnak előre vagy távolodnak tőle. Egy új lelki élmény vagy kapcsolat a személyes megtérésüket egészen új szintre emelheti. Arról az izgalomról szólva, melyet az emberek a saját keresztelkedésükkor éreznek, Gong elder azt mondta, „újra és újra átélheted ezt az élményt”, minden egyes alkalommal, amikor elmész a templomba, hogy helyettes általi keresztelést végezz.

Még azok is, akik messze laknak a templomtól, kitűzhetik célul, hogy találnak egy nevet és elviszik a templomba. Hamilton elder azt javasolta, hogy a templomtól távol élő egyháztagok továbbra is készítsenek elő családi névkártyákat, és tegyék azokat egy jól látható helyre, emlékeztetőül, hogy elmenjenek a templomba, amikor lehetőségük van rá. Porter nővér és Yee nővér hozzátette, hogy azok, akik hosszabb ideig nem tudnak eljutni, megoszthatják a családi neveiket azokkal, akik közelebb élnek a templomhoz, valamint tanulhatnak a templomról és a keresztelkedéskor kötött szövetségekről, hogy közelebb kerüljenek a Szabadítóhoz.

Összegzés

„Példátlan időket élünk – mondta Hamilton elder. – Mennyei Atyánk örülne, ha gyermekeit a templomban látná, különösen azokat, akik újak és tapasztalatlanok az evangéliumban – az új egyháztagokat, a 11 éves fiatalokat… és még azokat is, akik hosszabb kihagyás után térnek vissza a templomba.”

Záró bizonyságában Yee nővér megemlítette, hogy „[Isten] valóban azt szeretné, ha a gyermekei tudnák, mennyire szereti őket, azon szövetséges áldások által, melyeket felajánl nekik… Lehetőségünk van azon folyamat részeseinek lenni, mely során Őhozzá vezetjük őket.”

Porter nővér elmesélte, hogy az egyházhoz való csatlakozása után megkeresztelkedett az édesapja nagymamájáért. „[A templom] az Úr háza – mondta. – Ő valóban ott van. Az az Ő háza. […] A Mennyei Atyánkkal, az Ő Fiával és a családunkkal való összetartozás helye, amelyet az örökkévalóságra biztosítanak számunkra a Szabadító, Jézus Krisztus engesztelése által.

Andersen elder apostoli áldással zárta a vezetőségi képzést. Megemlítette, hogy „minden apró erőfeszítés, mellyel megpróbálsz segíteni egy új megtértnek, Mennyei Atyánk egy új gyermekének, aki belépett a keresztelés vizébe, [és] segítesz neki megtalálni az utat az Úr házához, nemcsak azt az embert fogja megáldani – hanem megígérem, hogy téged is meg fog áldani. Meg fogja áldani az egyházközséged tagjait. Növekedni fog a Jézus Krisztusba vetett hitetek.”

A teljes vezetői képzés csupán 28 perc hosszú. Egy röviddel az ülés után tartott interjú során Hamilton elder azt mondta, hogy a közvetítés mély sugalmazásból, átgondolt és lelki tanácsokból ered, és a Lélek irányítja azt. Megjegyezte, hogy az elhangzott útmutatások követése csodálatos élményt nyújthat minden érintett számára.