Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként időnként mérhetetlennek tűnő elvárásokat támasztok magammal szemben. A teendők listája egyre hosszabb lesz, és néha úgy érzem, hogy célt tévesztek.
Az éltetemben túlságosan gyakran kerül e lista aljára a templom. Elfelejtek előre tervezni, rászánni az időt, találni valakit, aki vigyáz a gyerekekre stb. Ez ijesztő feladatnak tud tűnni.
Ám valójában a templomlátogatás igenis könnyíthet a terhünkön ahelyett, hogy gyarapítaná azt. Az Úr házában lehetőségünk nyílik arra, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz, és Őáltala az elhunyt családtagjainkhoz. Ebben a kapcsolódásban békesség és megnyugvás rejlik.
„A templomban oltalomban részesülünk… Hatalmas bőséggel tapasztaljuk meg Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk tiszta szeretetét. Ellentétben a világ kavargásával, mi békességet és lelki megerősítést érzünk.”
Russell M. Nelson: Az Úr Jézus Krisztus újra el fog jönni. Liahóna, 2024. nov. 121.
Örökkévaló ajándékok
„Az Istennel és Jézus Krisztussal való szövetséges kapcsolatotok szeretetteljes és bizalmi kapcsolat, amelyben még inkább hozzáfértek az Ő kegyelmükhöz – a mennyei segítségükhöz, az erővel és képessé tevő hatalommal való felruháztatáshoz.”
Bradley R. Wilcox: Ó, nemes születési előjoggal rendelkező fiatalok. Liahóna, 2024. nov. 95.
Nikki Kelly
A férjem 19 éves korában csatlakozott az egyházhoz, elsőéves egyetemistaként. A hit elfogadására irányuló döntése sokaknak volt köszönhető, de leginkább a nagymamájának, Stevie-nek, aki ugyan nem a mi hitünket vallotta, de lényegében egy jámbor, istenfélő asszonyt testesített meg. Szavain és tettein keresztül Stevie elültette férjemben a szeretet, az ellenálló képesség, valamint az Istenbe vetett hit értékeit.
Néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy elvégezhettem érte a templomi munkát. Az előkészítő szertartás közben valami rendkívülit tapasztaltam. Nagyon erősen éreztem a jelenlétét, az öröme és a jóváhagyása lenyűgöző érzését. Akkoriban nagyon is küzdöttem bizonyos szülés utáni érzelmekkel, harcoltam a magánnyal és az elkeseredettséggel. Azonban e szent szertartás alatt mintha ő közvetlenül ott lett volna mellettem.
Jelenléte a békesség és a megnyugvás átható érzésével töltött el. Mintha azt mondta volna nekem, hogy erőre lelhetek a templomban, a hitemben és önmagamban. Ez az élmény arra ösztönzött, hogy továbbra is járjak a templomba, még a legnehezebb napokon is. Szeretete és példája örökkévaló ajándékok, amelyek áthidalnak nemzedékeket, és erőt adnak lelki utazásunkhoz.
Nem vagy egyedül
„[M]indenkivel, aki a templomban hódol, Isten hatalma lesz, és az angyalokra lesz bízva. Mennyivel növeli az önbizalmatokat annak a tudata, hogy Isten hatalmával felfegyverkezett felruházott nőkként vagy férfiakként nem kell egyedül szembenéznetek az élettel? Milyen bátorságot ad nektek annak a tudata, hogy az angyalok valóban a segítségetekre lesznek?”
Russell M. Nelson: Örvendezzünk a papsági kulcsok ajándékában! Liahóna, 2024. máj. 121.
Marco Gosewinkel
Hosszú évek óta a FamilySearchöt használom az őseim felfedezésére. Tudtam, hogy köze van Jézus Krisztus egyházához. Ám soha nem érdekelt maga az egyház vagy annak tanításai.
Idővel felmerült bennem, hogy Jézus Krisztus egyházának a tagjai vajon miért keresik az őseiket. Eltűnődtem rajta, hogy van-e valami a Mormon könyvében a nemzedékrendek vonatkozásában, így hát online rendeltem egyet. Egy nappal később a misszionáriusok felvették velem a kapcsolatot és elkezdtünk rendszeresen találkozni. A nemzedékrendemet illetően nem leltem segítségre a Mormon könyvében, de igazságokra és válaszokra igen.
A keresztelésem előtt találkoztam a misszióelnökkel. Megkérdezte tőlem, miért kutatom a nemzedékrendemet. Én nem tudtam megválaszolni ezt a kérdést, de ő igen: „Azért, mert az őseid azt akarják, hogy rájuk találjanak.”
Négy hónappal később lehetőségem volt első alkalommal elmenni a Frankfurt templomba, és megkeresztelkedni 4 dédapámért. Izgultam, mert nem tudtam pontosan, mire számítsak.
Még mindig emlékszem, ahogy a kereszteldében ülve elmondtam egy imát. Hirtelen melegség járta át a szívemet, és erősen éreztem a Szentlelket. Érzékeltem, hogy az őseim abban a pillanatban ott vannak velem. Soha nem fogom elfelejteni azt az élményt.
Stephanie W.
20 évvel ezelőtt pecsételésen vettem részt a templomban. A családomban egyedüli egyháztagként kicsit magányosan éreztem magam, amikor besétáltam a pecsételőszobába. A családomból senki nem volt ott velem.
Ezt megelőzően hónapokat töltöttem számos családi név megtalálásával és előkészítésével, hogy helyettesként szolgálhassak a templomi szertartásaikban. A pecsételés napján a szobában körbenézve éreztem, hogy ott vannak velem. Nem láttam őket, de tudtam, hogy ott vannak. Éreztem az irántam való szeretetüket és a boldogságukat.
A pecsételés után mindenki megölelt és gratulált. A sógornőm szorosan megölelt és azt mondta: „Én is érzem őket! Nagyon szeretnek téged.” Ő egy második tanú volt a számomra. E bizonyság ereje azóta is velem maradt, miközben továbbra is keresem a másik oldalon lévő rokonaimat.
Közelebb kerülni egymáshoz a templomban
„Ha rendszeresen szolgálunk az Úr házában, és igyekszünk megtartani az ott kötött szent szövetségeket, az növelni fogja az arra irányuló vágyunkat és képességünket is, hogy megtapasztaljuk az ahhoz szükséges változást a szívünkben, az elménkben és a lelkünkben, hogy hasonlóbbakká váljunk a Szabadítónkhoz.”
Jorge M. Alvarado: Tegyétek magatokévá a bűnbánat Úrtól érkező ajándékát. Liahóna, 2024. nov. 69.
R. Peterson
Amikor elérkezik egy ünnep, a templomra gondolok. A családomnak már évek óta célja, hogy amikor van egy kis szünetünk az egyéb feladataink tekintetében, akkor együtt elmenjünk a templomba.
E hagyomány elkezdését megelőzően a hozzánk legközelebb eső templomba hónapokkal előre kellett időpontot foglalni. Amikor végre lehetőségünk nyílt elmenni, rájöttünk, hogy akkor épp nem leszünk itthon, és újra kimarad a templom.
A városban, ahova ellátogattunk, volt egy templom. A kereszteldébe nem kellett hónapokkal előtte időpontot foglalni, így hát a szüleim oda vittek engem kereszteléseket végezni. A rákövetkező évben a testvérem is csatlakozott hozzánk, aztán pedig hagyomány lett ebből.
Bár ezek a templomi utak eredetileg a kényelmünket szolgálták, hamar a templom és az őseink iránti őszinte szeretetbe fordultak. Amikor családként elmegyünk valahova, akár csak egy hosszú hétvégére, megkeressük a legközelebbi templomot és ráfordítjuk az időt, hogy elmenjünk oda.
Máskülönben előfordulhatott volna, hogy a templomlátogatást olyan feladatként fogjuk fel, amellyel felhagyunk a szabadságunk idejére, ám az, hogy a templom az első helyre került számunkra, megváltoztatta a családunkat. Minden egyes út után észrevehető különbség volt abban, ahogyan beszéltünk és viselkedtünk. Kedvesebbek voltunk egymáshoz, türelmesebbek és megértőbbek.
A közös családi nyaralások nem hozzák automatikusan közelebb a család tagjait. A templomban az örökkévaló családunkkal – az élőkkel és az elhunytakkal – töltött idő azonban igen, mindig.
Nevek megtalálása
Ha szeretnél családi neveket vinni a templomba, de nem tudod, hogyan, a FamilySearch sok olyan forrással rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a nevek megtalálását. Az alábbi hivatkozások segítséget nyújthatnak:
- Szertartásra kész
- Nevek előkészítése
- Foglalj templomi időpontot
- Olyan ősöket találni a Családfán, akiknek templomi munkára van szükségük
A FamilySearchnél törődünk azzal, hogy összekapcsoljunk téged a családoddal, valamint ingyenesen biztosítunk szórakoztató felfedezési élményeket és családtörténeti szolgáltatásokat. Miért? Mert becsben tartjuk a családokat, és hisszük, hogy a nemzedékek összekapcsolása képes jobbá tenni az életünket most és mindörökké. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza által finanszírozott nonprofit szervezet vagyunk. Ha szeretnél többet megtudni a hitelveinkről, kattints ide.
