Az évszázadok során a francia állam és társadalom sokat változott. Ezek a változások gyakran hatással voltak arra, ahogy a feljegyzéseket vezették. A jó hír az, hogy a francia történelmi fordulatok nyomán néha fontos és hasznos genealógia feljegyzések születtek. Íme néhány példa arra, hogyan hathattak a francia történelem eseményei az őseid feljegyzéseire.
A katolikus egyház és a plébániák feljegyzései
A római katolikus egyház évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a francia történelemben – és a feljegyzések vezetésében. I. Klodvig király, akit Franciaország alapítójaként tartanak számon, Kr. u. 500 körül vette fel a katolikus hitet. Az egyház és a francia uralkodók kölcsönösen támogatták egymást; a római katolikus vallás Franciaország államvallásává vált.
1539-ben I. Ferenc király aláírta a villers-cotterêts-i rendeletet, mely többek között előírta, hogy a plébánosok feljegyzéseket vezessenek a keresztelésekről. Negyven évvel később egy másik törvényben előírták, hogy házasságkötési és temetési feljegyzéseket is vezessenek. XIV. Lajos később elrendelte, hogy 1667-től kezdődően másolatokat kell készíteni a plébániai feljegyzésekről, ami növelte annak az esélyét, hogy legalább az egyik dokumentum fennmaradjon.
Ezek a feljegyzések időnként lehetővé teszik francia ősök felkutatását az 1600-as, sőt akár az 1500-as évekig. Jellemzően olyan adatokat tartalmaznak, amelyek segítenek a családfakutatóknak a családfák összeállításában. Például a keresztelési anyakönyvek általában tartalmazzák a csecsemő nevét és keresztelési dátumát (általában a születést követő két napon belül megtörtént a szertartás), valamint a szülők nevét. A házassági anyakönyvekben feltüntették a menyasszony és a vőlegény szüleit, az esetleg elhunyt házastársat (későbbi házasságkötések esetén), és részletezték, milyen rokoni kapcsolat volt a menyasszony és a vőlegény között (ha volt). A temetési feljegyzésekben feltüntették az elhunyt özvegyének vagy szüleinek a nevét.
Tudj meg többet arról, hol találod és hogyan használd a francia egyházi feljegyzéseket
A francia forradalom és a polgári feljegyzések
Az 1789-ben kitört francia forradalom megtörte a monarchiát és a katolikus egyház politikai hatalmát. 1792-ben egy új törvény a feljegyzések vezetését a plébánosokról az újonnan kinevezett állami hivatalnokokra ruházta át. A helyi anyakönyvvezetők összegyűjtötték a plébániák feljegyzéseit és hozzákezdtek az új születési, házasságkötési és halotti anyakönyvek vezetéséhez. A plébánosok továbbra is vezettek anyakönyveket egyházi használatra, így ettől a ponttól fogva lehetséges, hogy a francia őseid állami anyakönyvi és egyházi feljegyzéseit is megtalálod.
A legkorábbi francia polgári anyakönyvi feljegyzések nem voltak túl részletesek, de idővel már elég sok genealógiai részletet rögzítettek bennük. A születési feljegyzések egyebek mellett tartalmazzák a gyermekek nevét, nemét, a születésük dátumát és helyét, a szülők nevét (beleértve az anya leánykori családi nevét is). A házassági feljegyzésekben leírták a menyasszony és a vőlegény nevét, a születési adataikat, a szüleik alapadatait, a négy tanú nevét, sőt néha még ennél is többet. A halálozási feljegyzéseken általában megtalálható legalább az elhunyt neve, elhalálozásának a dátuma és helye, az életkora a halálakor, a születési helye, valamint a szülei neve.
Tudj meg többet a francia polgári anyakönyvi feljegyzésekről.
Népszámlálások és az átmeneti állapotban lévő nemzet
Franciaországban lassú volt az országos népszámlálások lefolytatása. Az állampolgárok attól tartottak, hogy az összeírás nagyobb adóztatáshoz és besorozáshoz vezet majd. Az 1700-as évek vége felé elszórtan sor került helyi népszámlálásokra, de az ezekből fennmaradt adatok inkább statisztikai jellegűek. Az első átfogó sikeres népszámlálást Napóleon rendelte el 1801-ben. Habár ezt követték újabb összeírások, a logisztikai gondok és a politikai bizonytalanság megakadályozta, hogy az egész népességet lefedő sikeres népszámlálást végezzenek egészen 1836-ig.
1836 után ötévente népszámlálást tartottak Franciaországban, kivéve 1871-et (amikor egy évvel elhalasztották a porosz-francia háború miatt), valamint az első és a második világháború éveit. A népszámlálásokat regionális (département) szinten végezték, ezért a tartalmuk eltérő. Általában meg fogod találni minden személy teljes nevét (néha a nők leánykori nevével), korát vagy születési évét, a foglalkozását, a családfőhöz fűződő rokoni kapcsolatát, valamint a családi állapotát. De a feljegyzés említheti az illető nemzetiségét, születési helyét, lakcímét, valamint részletesebb foglalkozási adatait is.
Tudj meg többet a francia népszámlálásokról.
A Párizsi Kommün és a családi nyilvántartások
1871 tavaszán polgári zavargások törtek ki Párizsban. A III. Napóleon vezette Franciaország vereséget szenvedett a porosz-francia háborúban. A háború utáni kormány nem volt népszerű Párizsban. A városi választások az ellenzéki Párizsi Kommün megalakulásához vezettek. Május 21-én az erőszakos összetűzések során hivatalokat is felgyújtottak – köztük a párizsi városháza épületét –, ahol a polgári anyakönyvi kivonatokat tartották. A városban szinte minden anyakönyv megsemmisült.
E pusztító veszteség okán a francia kormány bevezette a családi nyilvántartások intézményét (1877-ben Párizsban, 1884-ben pedig egész Franciaországban). A házaspárok a házasságkötésükkor kaptak egy családi nyilvántartási füzetet, amelyet el kellett vinniük a hivatalba minden alkalommal, amikor gyermekük született (vagy amikor elveszítettek egy gyermeket). Ez a füzet a születési és halotti anyakönyvi feljegyzések egyéni tartalékdokumentumaként szolgált. Ezeket a füzeteket időnként nemzedékeken át megőrizték a családok.
Számos más francia családtörténeti feljegyzés került bevezetésre történelmi események és politikai döntések nyomán, többek között a párizsi személyi igazolványok (1792–1795), a nyugdíjfeljegyzések, a katonai besorozási feljegyzések és a választási névjegyzékek.
Ha többet szeretnél megtudni a franciaországi őseidről és az életükről, kutass ingyenesen a francia családtörténeti feljegyzések között a FamilySearch.org oldalán.
