Ari Wilkins: családtörténész, tanító

Ari kutat – Ari a kutatás kezdeti szakaszában, 2001-ben kitölt egy temetői felmérést
A kutatás korai szakaszaiban Ari Wilkins kitölt egy temetői felmérést (2001)

A családtörténet meglepetésszerűen a hatalmába tud keríteni. Sok kiváló leszármazáskutató tanúsíthatja ezt. Vegyük Ari Wilkinst, aki belsőépítészeti karriert kezdett, és 10 éven át ott is dolgozott. Aztán 1998-ban elhunyt a nagyapja, aki azelőtt családi történeteket mesélt neki. Eddig a pontig talán magától értetődőnek vette a történeteket. Ám hirtelen sürgetőnek érezte, hogy leírja és feljegyezze mindazt, amit hallott, és igazolja a történeteket. Így indult a szakma iránti szenvedélye. Ma már teljes idejű leszármazáskutató és előadó.

„Amikor elkezdtem leírni a történeteket és a családfát készíteni, részt vettem egy szabadidős genealógiai tanfolyamon. Egyszerűen a rabjává váltam. Arra gondoltam, nem lenne-e klassz fizetést kapni ezért, és egész nap ezt csinálni. 5 évvel később elveszítettem az építészi állásomat, viszont elhelyezkedtem a könyvtárban. Így kezdődött a hivatásos genealógiai pályám. És a genealógia iránti szerelmem is így kezdődött” – fejtette ki Ari.

Ari délen nőtt fel, ahol az édesapja vállalkozása révén a család az évek során más-más közösségekbe költözött. „Édesapámnak autókereskedései voltak. Mindegyik 4–5 évig volt a birtokában, aztán másik lehetőséget ajánlottak neki, mi pedig újra költöztünk. Soha nem éreztem semmiféle kötődést egyetlen konkrét helyhez sem” – mondta.

A család Észak-Karolinából, ahol édesapja családja lakott, Louisianába költözött, amikor Ari elkezdte a középiskolát. Visszaemlékezése szerint az apja véletlenszerűen választotta ki ezt, olyan helyként, ahol kereskedést nyithat. Neki ez akkoriban nem sokat jelentett, de ez később megváltozott, amikor jobban megismerte a család történetét.

A család a történetekben

„Amikor elkezdtem kutatni [a nagyapja halála után], rájöttem, hogy az egyik rabszolga ősömet [a szépapját] egy időre Louisiana államba küldték. Jelzáloghitel fedezeteként használták. Louisianában ugyanazon parókia területén lakott, ahol mi is. Amikor középiskolás koromban ott laktunk, soha nem gondoltam volna, hogy van bármi valódi louisianai kötődésünk a lakhelyünkhöz. Tudtam, hogy édesanyám ősei Louisianából származnak, csakúgy, mint Georgiából és Észak-Karolinából, de azt nem tudtam, hogy édesapámnak is vannak ott kötődései” – mondta.

A 12 tagú Wilkins család – Ari nagyapja, Riddick Wilkins (a felső sorban balról a második) testvéreivel és szüleivel Észak-Karolinában
A 12 tagú Wilkins család – Ari nagyapja, Riddick Wilkins (a felső sorban balról a második) testvéreivel és szüleivel Észak-Karolinában.

Kiderült, hogy szerteágazó a története, és Ariban kialakult egyfajta kötődés a területhez. Egy alkalommal egy ottani genealógiai társaság meghívta, hogy tartson szemináriumot a louisianai Alexandriában. A fogadó, amelyben megszállt, egy olyan telken állt, ahol a szépapja annak idején rabszolga volt.

Az egyik történet, amelyet Ari elmesélt, egy őséről szólt, aki ültetés közben talált néhányat Feketeszakáll aranyából a földön. Ari elmondása szerint a nagyapja által elmesélt történet az egyik fülén be, a másikon pedig kiment.

„Amikor a nagyapám elhunyt, úgy gondoltam, nem szavahihető a történet. De úgy döntöttem, hogy utánanézek ennek az ősnek. A helyi újságokban arról szóló cikkeket találtam, hogy aranyrudakat talált a Beaufort megyében lévő földjén. Annak idején itt lakott Feketeszakáll. A lelet elképesztő és értékes volta miatt a Washington DC-ben lévő pénzverdéből is eljöttek, hogy megvizsgálják.

„A történet olyan eltúlzottnak hangzott, nem gondoltam volna, hogy igaz. Mégis az volt” – mondta.

Hosszútávú családi kapcsolatok

A család költözései ellenére Ari ismerte a dédnagybátyáit – a dédapja egy 10 gyermekes családból származott. Az észak-karolinai Roper kisvárosában azt a bizonyos „szomszéd lányt” vette feleségül, akit egész életében ismert. Elmondása szerint úgy tűnt, mintha a családja mindenkivel rokoni kapcsolatban lenne a városban.

„Az ottlétem alatt minden alkalommal, amikor valaki belépett az ajtón, arra gondoltam, hogy valószínűleg rokonok vagyunk. Tudtam a nevüket, de nem tudtam, hogy milyen rokoni kapcsolatban állunk. Csupán feltételeztem, hogy rokonok vagyunk” – mondta.

Ari Wilkins szépapjának, Lazarus Wilkinsnek a fekete-fehér vintage arcképe az észak-karolinai Washington megyéből
Lazarus Wilkins, Ari szépapja az észak-karolinai Washington megyéből.

Az ismeretei megosztása

Ari elmondása szerint a családjában mások is érdeklődnek a genealógia iránt, de nem olyan mértékben, mint ő. „Az emberek imádják meghallgatni, mit találtam, és a hozzájuk tartozó történeteket. Szeretnek követni az Instagramon. Különleges Instagram-fiókom van ehhez. Képeket teszek közzé, és mesélek ezekről a rokonokról” – mondta.

Ari nagylelkűen megosztja a szakértelmét. Olyan intézményekben tart órákat, amilyen a Texas Institute for Genealogical Research (TIGR), az Institute of Genealogy and Historical Research (IGHR), a Salt Lake Institute of Genealogy (SLIG) és a Genealogy Research Institute of Pittsburgh (GRIP – most a National Genealogy Society része). Elmondta, hogy a 2017-es vagy a 2018-as RootsTech-en is előadott, az élő közvetítések egyikén. „Ez hihetetlen élmény volt – onnan indulva, hogy igazán befelé forduló ember vagyok, odáig, hogy kiállok a színpadra és azt világszerte közvetítik. Ekkor jöttem rá, hogy nyakig benne vagyok. Hihetetlen élmény volt!” – magyarázta.

Gyakran beszél a polgárháború előtti déli ültetvényekre vonatkozó kutatásáról, valamint a Sanborn-térképek, népszámlálási feljegyzések és városi címjegyzékek segítségével történő közösségrekonstruálásról. Bár ezek népszerű témák, a tapasztalataiból és a képzettségéből adódóan sok más témát is ugyanolyan jól le tud fedni.

Riddick Wilkins, Ari nagyapjának az arcképe, aki arra ihlette, hogy kezdje el kutatni a család nemzedékrendjét
Ari nagyapja, Riddick Wilkins, aki arra ihlette, hogy kezdje el kutatni a család nemzedékrendjét.

Megtalálja a módját, hogy hatékonyan rendezze és elemezze a feljegyzéseket. Az afroamerikai kutatás során hasznosnak találta, hogy táblázatokat használva rendezze össze a rabszolgasorba vetett családtagokat. „Olyan könnyű vagy nehéz, amilyennek szeretnéd. Mindig ezt mondom az embereknek. Ha leltárt készítenek mondjuk arról, hogy 1840 és 1880 között 10 ember hol volt és mit csinált, az irányt szabhat a keresésnek. Volt egy dokumentumom, amely megnevezett 300 rabszolgasorba vetett embert. Megpróbáltam mindegyiküket elrendezni. Ez nagyon összetett lett – de nem kellett olyan összetettnek lennie, ahogyan én csináltam.”

Az egyik esetben el kellett döntenie öt Ben nevű férfiról, öt Hasty nevű nőről, valamint egy idősebb Cyrusról és egy fiatalabb Cyrusról azt, hogy ki kicsoda. „Elámultam azon, hogy milyen sok nevet használnak újra és újra. Több iratom is volt. Nyomon kellett követnem a neveket és azt, hogy melyik dokumentumon találtam meg őket.”

Különleges tanácsok

Ari elmondása szerint az ősökre vonatkozó részletek kiderítésének a kulcsa az, hogy kíváncsiak legyünk.

  • Menjetek végig mindenféle nyúlüregen, és ne csak az járjon a fejetekben, hogy csupán egyetlen személyre összpontosítva alakítsatok ki közvetlen leszármazási vonalat vagy ősöket feltüntető táblázatot. Legyetek kíváncsiak sok más dologra is azon kívül, hogy milyen messzire sikerül visszafelé haladnotok a családi ágatokon.
  • Rendezzétek össze a családi fényképeiteket, amelyek fontos vezérfonalat jelenthetnek a kapcsolatok és helyszínek vonatkozásában.
  • Derítsétek ki, milyen élettapasztalatokat szereztek az őseitek. A családtörténet arról szól, hogy tudjátok, kik voltak az őseitek, és milyen küzdelmekkel néztek szembe.
  • Legyetek türelmesek a kutatásotokban. Lehet, hogy 6 hónapon keresztül dolgoztok rajta, aztán abbahagyjátok, ha úgy döntötök, de érdemes lehet kitartani. „Én már bő 25 éve kutatok, és még mindig nem végeztem vele. Mindig lehet más-más szemszögből közelíteni a kutatásotokhoz. Több minden van még, amit ki tudunk deríteni.” Majd hozzátette: „Azt gondoljuk, kimerítettük a kutatást, aztán a FamilySearch új feljegyzésekkel áll elő.”
  • Keress a történésekre vonatkozó részleteket. „Megtudtam, milyen hatással volt az időjárás egy ősre. A szépapám földet veszített egy hurrikánban 1918-ban Louisianában. Másoknak az eseményekre vonatkozó beszámolóit kutatva rájöttem, milyen pusztítás ment végbe. Az emberek leírták, milyen veszteségeket és pusztítást tapasztaltak.”
  • Használj térképeket. Ari szereti használni a Google Earth alkalmazást, áttetsző rétegeket téve rá az információk halmozása végett. Például:
    • Az egymást követő népszámlálásokból nyomon követi a házakat és a szomszédokat, hogy kiderítse, hogyan változik az adott háztömb és ki lakik a szomszédban.
    • A városi címjegyzékek szintén hasznosak. Meg lehet nézni, hogyan változnak a környékek évről évre, nem csupán évtizedenként.
    • A Sanborn-térképek egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. Először üzleti negyedeket ábrázoltak. Idővel aztán a lakóövezeteket is egyre inkább lefedték. Ábrázolhatják egy nagyváros kisebb, 5 vagy 6 háztömbnyi területét.

Ha tápláljuk az őseink múltja iránti kíváncsiságunkat, annak eredményeként egyre inkább le tud nyűgözni minket a családtörténet, és érezhetjük, hogy kapcsolódunk az előttünk élőkhöz.



A FamilySearchnél törődünk azzal, hogy összekapcsoljunk téged a családoddal, valamint ingyenesen biztosítunk szórakoztató felfedezési élményeket és családtörténeti szolgáltatásokat. Miért? Mert becsben tartjuk a családokat, és hisszük, hogy a nemzedékek összekapcsolása képes jobbá tenni az életünket most és mindörökké. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza által finanszírozott nonprofit szervezet vagyunk. Ha szeretnél többet megtudni a hitelveinkről, kattints ide.

Diane Sagers, writer for FamilySearch Blog
A szerzőről
Diane Sagers