A család központi szerepet tölt be Isten tervében

Eltűnődtél már azon, hogy az utolsó napi szentek miért hangsúlyozzák újra és újra a családok fontosságát, valamint azoknak a hitünkben betöltött szerepét? A családnál semmi sem alapvetőbb. A családok hatással vannak a boldogságunkra, hatással vannak a közösségünkre, és hatással vannak ránk még a halál után is. A család: Kiáltvány a világhoz kijelenti, hogy „a család központi szerepet tölt be a Teremtőnek a gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”, valamint „a férjnek és feleségnek komoly felelősségük, hogy szeretettel és gondoskodással viseltessenek egymás és a gyermekeik iránt. »Az Úrnak öröksége a gyermekek« (vö. Zsoltárok 127:3)” (A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org).

Az Isten gyermeke vagyok című klasszikus elemis ének azt tanítja, hogy a földön mindenki Isten gyermeke. Azért küldettél ide, hogy családban élj, és visszatérve Ővele élhetsz majd.

Isten gyermeke vagyok,

Ő küldött a földre;

Ő adott nékem hajlékot,

És kedves szülőket.

Vezess engem, járj mellettem,

Mutasd az utat;

Tanítsd meg, hogy mit tegyek,

Hogy Vele éljek majd!

A családok örök természete

Amikor legközelebb összegyűlik a családod, figyelj oda a jelen lévő szent érzésre. A cél legyen a kedvesség, az együttérzés és a könyörület érzése. A családi kötelékek papsági hatalom által még tovább erősödnek, amikor a család tagjait az időre és az örökkévalóságra egymáshoz pecsételik a templomban. Földi szolgálattétele során Jézus Krisztus hatalmat adott Péter apostolnak, miszerint amit megköt „a földön, a mennyekben is kötve lészen” (Máté 16:19). Erre az ismételten visszaállított hatalomra a pecsételő hatalomként utalunk. Ez az a felhatalmazás, mely által örökre egyesítik a családokat, amikor Isten felhatalmazott képviselői gyakorolják.

A családtagok egymáshoz pecsételésének a szent cselekedete csak az Úr egyik szent templomában végezhető el. Henry B. Eyring elnök azt mondta: „A templomban a pecsételési szövetségek által nyerhetünk megerősítést a szeretetteljes családi kapcsolatokra, amelyek a halálon túl is folytatódnak és az örökkévalóságon át tartanak” (Liahóna, 2024. május).

Eltűnődtél már azon, hogy milyenek voltak a családi kapcsolataid, mielőtt a földre jöttél? Miben lenne más az élet, ha szülők, testvérek vagy ősök nélkül érkeztél volna? Mennyei Atyánk a mi felfogóképességünket meghaladó tudással rendelkezik. Az Ő terve lehetővé teszi számunkra, hogy a szent templomokban végzett szent szertartások által a síron túl is családokban lehessünk. A családok kulcsszerepet játszanak abban, hogy segítsenek a család tagjainak szembenézni a mindennapi élet kihívásaival, valamint irányt adjanak a lelki fejlődésüknek.

A család a szeretet és a lelki növekedés iskolája

A Mormon könyvében tanított egyik első lecke a szeretetről és a családi kapcsolatról szól. Lehi látomásban látta az élet fáját, amely Isten szeretetét jelképezi (lásd 1 Nefi 11:21–22). A fán lévő gyümölcs Jézus Krisztus engesztelésének az áldásait szimbolizálja. Abban a pillanatban, hogy Lehi vett a gyümölcsből, és az rendkívül nagy örömmel töltötte el a lelkét, arra törekedett, hogy megossza ezt az örömet a családjával (lásd 1 Nefi 8:11–12). A saját családi és az őseidhez fűződő kapcsolataidra összpontosítva megoszthatod a családoddal azt a gyümölcsöt, amelyet Lehi szeretett volna megosztani az ő családjával.

A családok tökéletes környezetet jelentenek Jézus Krisztus evangéliumának a tanításához és az a szerinti élethez. „Szent kötelessége a szülőknek, hogy gyermekeiket szeretetben és igazlelkűségben neveljék, gondoskodjanak fizikai és lelki szükségleteikről, valamint arra tanítsák őket, hogy szeressék és szolgálják egymást, tartsák be Isten parancsolatait, és legyenek törvénytisztelő állampolgárok, bárhol is éljenek” (A család: Kiáltvány a világhoz, JezusKrisztusEgyhaza.org). Amikor a Krisztus-központú boldogság áll a figyelmünk középpontjában, akkor az otthon és a család válik a lelkiség és a szeretet legjobb forrásává.

A családban megtanulhatsz szeretetet, megbocsátást és türelmet gyakorolni. A tékozló fiú történetében a báty nem akarta megünnepelni az öccse visszatérését. A saját családodban gyakran kell megbocsátásra törekednetek egymás iránt. Jeffrey R. Holland elnök így fejtette ki ezt: „Engedjétek meg az embereknek, hogy bűnbánatot tartsanak. Engedjétek őket fejlődni. Higgyetek abban, hogy képesek a változásra és a fejlődésre” (“‘Remember Lot’s Wife’: Faith Is for the Future” [Brigham Young University devotional, Jan. 13, 2009], speeches.byu.edu).

A családi ima nagyszerű módja annak, hogy segíts a családod tagjainak közelebb kerülni egymáshoz. A családi ima annyira fontos, hogy amikor Jézus Krisztus ellátogatott a nefitákhoz, ezt parancsolta nekik: „Imádkozzatok családotokban az Atyához, mindig az én nevemben, hogy asszonyaitok és gyermekeitek áldottak lehessenek” [3 Nefi 18:21]. A családi imák során fel fogjátok ismerni a konkrét aggodalmakat és tudatában lesztek egymás szükségleteinek. Arra is megpróbálhattok szánni egy percet, hogy az ima előtt emlékeztessétek egymást, miért és kikért imádkoztok. Nézd meg a Family Prayer isn’t Just for Praying című videófilmet, hogy lásd, miként teszi ezt az egyik család. (Megjegyzés: Ezt a videót angolul rögzítették, de a YouTube által biztosított automatikus fordítás számos nyelven elérhető.)

A szentírások, a Jöjj, kövess engem!-leckék, az általános konferenciai beszédek tanulmányozása, illetve a szent zene módot adnak arra, hogy Krisztus szavain lakmározzatok (lásd 2 Nefi 32:3). E szavakon lakmározva vigaszt és útmutatást nyújthattok a család tagjainak, és segíthettek egymásnak a gondok megoldásában. „[M]ert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amelyet meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3).

Ebben a videóban João megoszt egy megható történetet arról, hogyan erősítette meg a családját az újszülött bátyja idő előtti halála. A halál mély hatással volt a családjára. A helyi egyházi vezetők segítségével és támogatásával a szüleit és a családtagjait egymáshoz pecsételték a templomban. Ez minden érintett számára nagyon különleges pillanat volt. „Sokszor éreztük magunk mellett a bátyámat. Éreztem a jelenlétét. Nagyon jó belegondolni, hogy van egy bátyám, érzem. Ő a család része, mindig is az volt.”

Miközben arra törekszel, hogy belevágj a családtörténet lelkesítő utazásába, gondolj bele, ki mindenki járt már előtted a családtagjaid közül. Gondolj bele, milyen munkát végeztek a családjuk biztonságának, valamint testi és lelki védelmének érdekében az évek során. Gondold át, milyen áldozatokat hoztak azért, hogy megőrizzék a feljegyzéseket, tanítsák a gyermekeiket, és erősek maradjanak a viszontagságok közepette.

Miközben a templomi és családtörténeti munka által igyekszel kapcsolatot teremteni ezekkel a családtagokkal, meríts az erejükből, a hitükből és a bátorságukból, hogy segítsenek neked az út során. Ha megosztod az élményeidet a családtagjaiddal, az megáldja és arra ösztönzi majd őket, hogy vegyenek részt a munkában. Quentin L. Cook elder azt ígérte, hogy ha „segítetek azoknak, akik nem képesek önmagukon segíteni, akkor szorosabb kapcsolattal és nagyobb örömmel lesztek megáldva a családotokban” (Ensign, Feb. 2016).